Rád gondoltam anyám,kit tőlem ötvenhárom éve
elragadott a halál.
De repeső szívem érted esd
most is, mint visszajáró fecskemadár.
Telhetnek zordon évek,
az emlékeimben örök maradsz,
mint örökzöld fákon a levél
az égen suhanva járó csillagok,
mintha fülembe súgnák,
gyermekem! - anyád még most is él.
Veled van álmatlan éjszakán,
vagy néha,ha gond gyötör,
s ha ilyenkor Rád gondolok,
még a bú is öröm.
Szeretlek,bár messze vagy tőlem,
halottak napján a könnyem
szomorún érted hull,
s ha lehajtom fejem Rád gondolok,
hogy sírodra őszi falevél borul
A legnagyobb halotti koszorú
bezárult fájó szívembe él,
de friss,eleven virággal köszönt,
Te felejthetetlen, - nekem drága
és örök - csodálatos,égi lény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése