Kellő időben alkalmazd te is ezeket a mondásokat!

A legnagyobb boldogságért kárhozni kell!

A víz olyan, mint a sors.

A hazugságot azért találták ki,
hogy ne fájjon az igazság.

Mondjad hogy szeretsz és titokban ölj meg.

Szerelemben és háborúban mindent szabad.

Csak tűnődöm hol vagy
te hűtlen barát
én várok rád télen és nyáron át!
(Szakácsi Sándor)

Csak az a baj, hogy néha az ember
maga csukja be a boldogság kapuját.

Előbb izzó tűzhelyre ülteted az embert,
utána meg akarod tartani!
(TV film részlet)

Ahol a nap süt, ott árnyék is van.

Az utólérhetetlent utólérni nehéz!

Balogh Margit: Mi a boldogság?

A boldogság , az egy több

zsáknyi fogalom
most leírom neked,

ahogy én gondolom

az élet, ha jól éljük,
minden nap osztogat
jót is rosszat is,
ez a tapasztalat.
Légy bölcs, hallgasd meg
a vének tanácsát,
mert én is életemből vettem
istenünk áldást.
Mi hát a boldogság?
Az hosszú, hosszú strófa
csöndes perceidben
olvasd el, újra meg újra!
Örülj mindennek mit
adnak napjaid,
hogy élsz, felkeléskor
a nap még rádkacsint.
Hogy elfogadsz mindent
akkor is, ha kevés
az életet, a bajokat
akkor is, ha nehéz.

Tanulj meg tűrni
megosztani magad
csendben maradni
ha az indulat elragad
ha jó a kedved oszd

meg mással

kicsit, ha tudsz
törődj a másik bajával!
Légy boldog akkor is
ha valaki rád néz

kedvesen köszön

ha átvezet az úton
mert jön a jármű özön!
Ha cipeled magad
kosarad holmikkal tele
valaki megérint, hogy
tőled elvegye.
Ha megkérdezik: hogy telnek napjaid?
Fogadd jó érzéssel,
válaszoddal is!
Ha kezet nyújt feléd
hogy megsimogasson,
s kérdi: mit álmodtál?
Sorsod jól vagyon?
Hát ez mind boldogság!
hidd el, ezt tanácsolom
az életünk tarka
ezt minden nap látom!
A bölcsek kövét
nem elébünk rakták,
örülj akkor is, ha ajtódat nyitják.
Tarka virágcsokorral köszöntenek
eszükbe jutottál,
névnapodra jöttek.

Hát ez a boldogság!!
és még mennyi sok más
a hosszan eltelt élet
is egy égi áldás.

Higgy a jóban,mert

hinni sokszor bármily nehéz
ez az életünk
törődj bele, mígnem elenyész!!

(Nagybátony, 2009. július 16.)

Balogh Margit: A régi úton járni

Mint lenge szellő
búsan,borult az ég,
de dúsan zsenge a táj,
álmos,zölden terül

el a rét.

Ablakomon kinézve-
látom e szépséges tájat,
édes,bús szomorúság
költözik belém,
hogy nem mehetek,
mert nem visz a lábam,
kisszobámban ülök,
elmélkedem én.
Még nem is rég
derűsen jártam
szinte világgal birkóztam kerületemmel,
s most elkeseredve lépkedek
bezárt szobámban
csak verseim tátongnak felém.
Életerőmet visszatérni vágyom,
s a régi kedvvel bölcsen megelégeve,
csak a napos oldalakat járom!

Nagybátony, 2009. június 10.

Balogh Margit: Mindenkinek mondom

a boldogság nem más,

mint szived dús melege

a repülő kismadár

lerakja öledbe.

Még a keserű is édes,

ha elfogadod,

őrizd, de oszd is meg,

jobb,ha osztogatod

Vigye madarad tovább,

mert ettől nagyobb kincset

kavargó életünk bizton

már soha többé nem ád!

Nagybátony, 2009. június 10.

Balogh Margit: Bánkódás

Lerakódott szívemben a fájdalom
megtépett rést hagy bennem,

ha távozik.

Öröm és meghitt érzés nem marad utána
s megrendülten kesergek
édes, bús magányban.
( Nagytátony, 2009. máj.7.)

Balogh Margit: Látomás

Álmos a lelkem
mint ősforrásból feltörnek belőlem
összetört álmaim
nem hazudnak
ezek kacagó rémként jönnek felém
mint mécses szobámban

vagy jósdákban szokás.

Susogják fülembe halkan
regényes életem ócska viharát

borult korszakát.

Csillagok hullanak,
majd üstökösként visszatérnek utamon
mint ősi lovagok
s én e kegyetlen ábrándvilágban élek
míg összetiportan végül belehalok.
( Nagybátony, 2009. június 5.)

Petőfi Sándor:Év végén

Petőfi Sándor:

AZ ÉV VÉGÉN

Indulsz, pályavégezett év,
Menj... de várj, ne menj magad,
Sötét van a másvilágba'.
Jó lesz egy kis égő lámpa:
Vidd magaddal dalomat.

Megpendítem, régi lantom,
Megpendítem húrjaid;
Már régóta vagy te nálam,
Sokat szóltál... megpróbálom,
Tudnál-e még valamit?

Ha valaha szépen szóltál,
Most legyen szép éneked;
Légy méltó neved hiréhez,
Tedd még ünnepibbekké ez
Ünnepélyes perceket.

És ki tudja? tán utósó,
Legutósó lesz e dal;
Tán ha téged most leteszlek,
Többé majd föl sem vehetlek,
Hangod, életed kihal.

A hadistenhez szegődtem,
Annak népéhez megyek;
Esztendőre hallgat a dal,
Vagy ha írok, véres karddal
Írok költeményeket.

Zengj tehát, zengj, édes lantom,
Zengd ki, ami benned van,
Szólj vadúl, és szólj szelíden,
Ragyogóan és sötéten,
Szomorúan és vigan.

Légy vihar, mely haragában,
Ősi tölgyeket szakít,
Légy szellő, mely mosolyogva
Csendes álomba ringatja
A mezők fűszálait.

Légy tükör, melyből reám néz,
Egész, egész életem,
Melynek legszebb két virága
A mulandó ifjuság s a
Múlhatatlan szerelem.

Adj ki minden hangot, lantom,
Ami benned még maradt...
A nap is midőn lemégyen,
Pazarolva földön égen
Szétszór minden sugarat.

S szólj erősen, lantom, hogyha
Már utósó e dalod;
Hirtelen ne haljon ő meg!
Zengjék vissza az időnek
Bércei, a századok.

Debrecen, 1848. december

BOLDOG KARÁCSONYT!

Ady Endre:Karácsonyi rege

JUHÁSZ GYULA:KARÁCSONY FELÉ

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

ÉLETEM AZ ISKOLA

"Szeretlek , Te gondokkal teli

gyermekkacajtól hangos iskolaélet.

Szeretlek, mert falaid közt töltöttem

- csaknem ötven évet..."

Türelmetlen várakozás

Várok Rád a kavargó ködben,

ha vihart ver a szél,

ha zuhogó záporeső esik

vagy aranyló napsugár kél.

Hidd el, hogy várlak,

ha ég zeng,vagy

hajnalkor kakas kiált,

Várlak,egyre csak várlak,

ha fáj is a lelkem

remegve zilált.

Ne hagyj kesergő napokat

az elmúlt után,

hozz magaddal mindent,

mit szívem repesve vár.

-Nézlek homályos ablakon,

hogy kis lakomba sietsz,

megbocsájtod bűnöm,

mert hitted, hogy lehet

Megbántottalak,már elmúlt,

utánna nézz,

mert, ha megtagadsz

összetörik lelkem,

s a sírig lesz nagyon nehéz!

A gondolat halála

Amire gondoltál,ki ne mondd soha

akire gondoltál,majd az kimondja.

Ha az sem mondja ki,

Csak rád néz,

s titkolja hogy csalárd

gondolatát tarka-lepkeszárnyként

borítja majd reád.

Vigyázz a gondolatodra,

jaj,ki ne mondd,

mert akkor halsz meg utoljára,

mint egy most élő bolond.

(Nagybátony, 2008.november 13.)

Magamat siratom

Mint kórhadt háncsú fa

én is oly beteg vagyok

ágaim,levelim hullatom

értük sírok,de hagyom,hagyom.

Panaszos lelkem fogadd el

ez utolsó sóhajom

mert elpusztulok,meghalok

ez a végzetem jól tudom

(Pásztó, Kórház, 2008.okt.)

Bognár Erzsinek

Az élet egy hitvány komédia
a fiatalos,kacéros hév után
a sorsod szomorú,komisz és mostoha.

Jönnek a bajok,mint lecsapott villám
A tested lomhán hever,
mint egy élettelen bárány.

Csak ülsz mélán,
gondokban heverve,
nincs, ki meleg kávéd édesre keverje.

Elmúlt minden,
mi jókedvre derít,
ilyen az élet,s most már
ez keserít.
(Pásztó, kórház után:2008.okt.14.)

A büszkeségről

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,

de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,

hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,

de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás

mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,

de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,

de Ő azt mondta: nem.

A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,

de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni

úgy, ahogyan Ő szeret engem.

Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...

És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...

És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,

És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...

És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...

És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,

amire szükségem volt.

Assisi Szent Ferenc imája mindenszentek napjára

Uram,
tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet,
ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda,
ahol a vétek él.
Hogy egyességre hozzam azokat,
akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda,
ahol a tévely az úr.
Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.

Halottak napjára

HALOTTAK NAPJÁN

Halottak napján,csak Te jutsz eszembe,

te édes,drága,jó anyám,

ki úgy elszállt mellőlem,

mint ősszel vándorló, költöző madár.

Nyugalmam néha nem lelem,

hogy üres a ház,s te nem vagy itt,

de emlékképed velem van,

s ez mindig nyugalomra int.

Mintha kezedet fognám,

melyből szíved melege árad

bús emlékként megsimogatok mindent.

mint egykoron kihűlt halotti ágyad.

Lelj nyugalmat odalenn,

emlékeimből nem töröllek ki soha,

apró termeted elkisér útjaimon mindenhová.

Álmaimban gyakorta elsiratlak -

mintha mondanám, gyere haza!

- hogy veled örüljek még rövidke életemnek,

Te szerető szívű jóságos anya.

(more info) "Az én mamám" Ruttkai Éva

(Juhász Gyula:Testamentum(more info)

Anyám örök

ANYÁM ÖRÖK

Rád gondoltam anyám,

kit tőlem ötvenhárom éve

elragadott a halál

De repeső szívem érted esd

most is, mint visszajáró fecskemadár.

Telhetnek zordon évek,

az emlékeimben örök maradsz,

mint örökzöld fákon a levél

az égen suhanva járó csillagok.

mintha fülembe súgnák,

gyermekem!-anyád még most is él

Veled van álmatlan éjszakán,

vagy néha,ha gond gyötör,

s ha ilyenkor Rád gondolok,

még a bú is öröm.

Szeretlek,bár messze vagy tőlem

Halottak napján a könnyem szomorún érted hull,

s ha lehajtom fejem Rád gondolok.

hogy sírodra őszi falevél borul.

A legnagyobb halotti koszorú

bezárult fájó szívemben él,

de friss,eleven virággal köszönt,

Te felejthetetlen,- nekem drága

és örök - csodálatos égi lény!

(Nagybátony,2003.november 2.)

(more info) videó (Kell ott fenn egy ország)

Én iskolám

ÉN ISKOLÁM

Szeretlek,te gondokkal teli,

gyermekkacajtól hangos iskolaélet.

Szeretlek,mert falaid közt töltöttem

-csaknem ötven évet.

meddő órámon most emlékeimből élek,

kezem kilincsedre még néha visszaréved.

-Reggel kapudat nyitottam,

esteledvén becsuktam magam után,

miközben eszembe sem jutott,

hogy holnap nem jövök talán.

Serkenjen új élet utánam,

még sok tavasz és nyár,

Én most csendben elköszönök,

mert az időm lejárt.

(Nagybátony,2003.junius)

(more info) videó:Kell még egy szó...

Balogh Margit:Múlt és jelen

Múlt és jelen

Higgyék el nekem, kérem szépen

hogy csak egypár harisnyám

volt nékem.

És egypár cipőm,és egy ruhám

és korán meghalt az én anyám.

A baj, bajjal járt nálunk

már akkor gond terhelte vállunk.

ettől nem nőttem én nagyra

és a család apraja-nagyja

húzta az igát, sokat dolgozott

így nőttünk fel,és emberek vagyunk.

Ez a világ már mindent megad,

elegendő a betevő falat,

beérjük azzal, mi körülöttünk jó,

csak ne legyen soha háború!

Ne legyen soha háború!

(more info) Lajtay Lajos-Békeffy István szerzeményét Honty Hanna adja elő

(more info) Nézz le rám ó istenem...A gyermekekre nézz le!

(Zámbó Jimmy)

Balogh Margit:Vigasz

Nem tudom miért szeretlek,
Te kedves szép alak?
de áldom az éltető napot,
mikor először megláttalak
Magamban hurcollak,
s bejártam veled

a messzi Itáliát,

s még többet szeretnék

belőled ellopni,

-mindent,mi egy világ.

Kezem kezedbe téve,

hallgatom az idők

sürgető szavát,

együtt ülve egy öreg

karosszékben,

megérni,hogy az időnk ,

gyorsan,szomorúan lejárt

(more info) Ady Endre:Őrizem a szemedet (video)

(kattints ide!)

Balogh Margit: Tanító néni

Süppedt, falusi földben járok,

a tanítónőm sírját keresem,

virágot tennék keresztje tövéhez,

mert reája így emlékezem.

Köszönöm, hogy az ábécét,

s az egyszeregyet jól tudom,

hálából a nevét ezerszer

kimondom.

Köszönöm,ahogy nézett,

azt a szelíd,lágy,bársonyos

mosolyt,

hogy az osztályba lépve,

mindig fényt,mindig derűt

hozott.

Köszönök,köszönök

- mindent köszönök

neki én

hisz ő volt a legjobb tanító

e széles Föld kerekén!

(Jászkisér,1987.nyarán)

A vers annak szól, aki első osztályban

tanított: Iglódi Zsuzsanna

tanítónő

video:

(more info)

Nagy Krisztina:Istenem

Istenem!

Adj az embereknek, édes boldogságot,
lássanak szivárványt új, szebb világot,
ültess lelkükbe vidámságot, gondtalant,

szánd meg a szerencsétlen hontalant!

Űzd el félelmeiket, őszinte szeretettel,
adózhassunk előtted, nagy kegyelettel,
tégy a gonosz ellen, zord intelemmel,

áld meg az árva szíveket, szerelemmel

jóságodért tőlünk várj, őszinte tiszteletet,
bűnbánó lelkeket, de ne vérző szíveket,
ápolj végtelen hatalmaddal, és adj hitet!

Ha már nem hiszünk,az út a pokolba vihet.

(more info) Ave Maria

Nagy Krisztina: Álom

Álom

Csalódtam benned,

de szeretnék hinni,

a földöntúli létbe

szép emléket vinni.

Ami rossz volt

elfeledni mindent,

ha már nem is hiszek,

újra hinni benned.

Eldalolni mindent,

mi szép és jó volt veled,

odaadnám mindenem,

még többet is neked.

Reggelenként újra együtt

kelnénk ki az ágyból,

s ha egyszer megöregszünk

akkor is arra törekszünk,

maradjon és jusson is

az ifjonti vágyból.

Valaha régen

túl a messzeségen,

élt egy barna lány,

békén, egészségben.

Bánat, szomorúság

soha nem létezett,

tudta, érezte,

valaki várja,

ki nem rég érkezett.

(more info) Andrea Bocello: Mascagni

Balogh Margit: Mementó

Ahogy hazaértem a szobámba - este

rád gondoltam kedves képedet keresve.

Az hogy már nem vagy,

- talán nem is fáj,

megnyugtat a csend

s a szerény félhomály.

Ülök magamban-

tétova, lomhán,

gondolatban járok a Via Appián.

Nyári emlék volt,mint az is,

hogy Rómában jártam én.

már nem jutsz eszembe annyit,

mint annak idején.

Pár kusza verssor, ha felidéz

olykor még,

az elmúlt szép időkből

ennyi is elég.

vagy néha fényképed

kezembe kerül,

elnézegetem titokban,egyedül.

Hogy jössz - e még, várjalak?

- az örök titok.

Egyre találgatok, s csak

verseket írok.

Fellapozom a múltat,

s hogy már nem vagy,csak néha fáj.

lassan magamhoz térek,

s megvigasztal a csendes magány.

videó:

(more info)

Balogh Margit: Öreg szekrény

Kis szekrényke,

milyen ócska,

naponta visszatekint

a múltba

ha nyikordul,

mintha csak mesélne,

régi emlékek -

jutnak az eszébe.

Nagyanyám szegény

a jó öreg,

sokszor nyitotta,

ha megéhezett.

Rejtekébe dugott

egy kis szalonnát,

keserű túrót,meg miegymást.

Hogy meghalt szegény

ránk maradt e kis darab,

rágondolok,ha ajtaját nyitom,

gyakorta,vagy néhanap.

Néha lágyan megsimogatom,

e szúette fadarabot,

ilyenkor titokban,a régmúltra

gondolok.

Hogy eljár az idő -

én fölöttem is eljár,

kicsi, öreg szekrény -

csak emlék maradtál.

From: piafedith

(more info)

http://edith-piaf.narod.ru/... Edith Piaf - Padam

Balogh Margit: Kesergés

Elhalkultak a szavak,

már nem szólal a száj,

a temetőben csendben

holtan nyugszik -

az én édesanyám.

Imában foglalom a nevét,

még most is, ennyi év után,

esteledvén, vagy pirkadatkor

hangosan kimondom:

- hol vagy anyám?

Mintha hallanám,

- hogy válaszolsz:

még pihenek, de várj reám,

s ha hangod hallom

síromba jutva -

bántanak - anyám!

a minap álmaimban megjelentél

és én átöleltelek,

s halkan a füledbe súgtam,

hogy bennem élsz és nem

felejtelek!

(more info) Ihász Gábor:Mama mondj egy szép mesét

Balogh Margit: Madárdal

Egy kismadár szállt ablakomra,

és vidám madárhangon énekelt.

Mintha azt súgta volna dallama,

lassan, de közeleg 80. éved hajnala

Megborzongtam, kiáltottam,

tűnj el te madár!

Csúnya vagy, mert nem hallottad,

hogy száz év a korhatár!

Nem keringett messze tőlem,

meghallotta hangomat:

visszaszállt virágos ablakomra,

s újból fújta víg dallamát.

Lángragyúlt szívem visszaválaszolt-

holnap is gyere kismadár!

Így szívből remélve neked kiáltom,

hogy száz év a korhatár!

(more info) Madárka,madárka...

Arany János:Epilógus

Az életet már megjártam,
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!...

Az életet már megjártam;
Mit szívembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877.jul.6)

(more info)

Elmondja: Sinkovits Imre.

Egy kirándulás képei

From: gyuro50

(more info) PALÓC TÁNCOK

Előadja: Erkel Táncegyüttes Budapest. Koreográfus