Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. szept. 30.

Balogh Margit: Öreg szekrény

Kis szekrényke,

milyen ócska,

naponta visszatekint

a múltba
ha nyikordul,
mintha csak mesélne,
régi emlékek -
jutnak az eszébe.
Nagyanyám szegény
a jó öreg,
sokszor nyitotta,
ha megéhezett.
Rejtekébe dugott
egy kis szalonnát,
keserű túrót,meg miegymást.
Hogy meghalt szegény
ránk maradt e kis darab,
rágondolok,ha ajtaját nyitom,
gyakorta,vagy néhanap.
Néha lágyan megsimogatom,
e szúette fadarabot,
ilyenkor titokban,a régmúltra
gondolok.
Hogy eljár az idő -
én fölöttem is eljár,
kicsi, öreg szekrény -
csak emlék maradtál.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)