Pintyőke versei: JUHÁSZ GYULA:KARÁCSONY FELÉ

Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. dec. 25.

JUHÁSZ GYULA:KARÁCSONY FELÉ

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.