Mint elfáradt vándormadár az útonegy magas szirten megpihen,
néha én is ezt teszem teremtő Istenem
Míg az nézi az messzi végtelent,
én hozzád könyörgöm,-
jajongva szüntelen.
Meddig vándorlok még,
meddig adsz életet?
hogy szerezzek jót,derűt,fényt,szépeket?
Most napfényes ősz van,
ilyen legyen az életem,
a sokszínű őszi levél
végtelen peregjen.
De várom a visszatérő fecskét,
a dalos pacsirtát,
elfelejteném a lejárt időm korát.
ha ismét ősz köszönt rám,
kínálván a szőlőhegy piros borát,
dalra kelve zárnám a pincém ajtaját-
-hosszú életemre innék víg áldomást!
(more info) "Hull az elsárgult levél" Máté Péter
(more info) "Hulló levelek" Edith Piaf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése