Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. okt. 4.

Nagy Krisztina: Álom


Álom



Csalódtam benned,
de szeretnék hinni,
a földöntúli létbe
szép emléket vinni.
Ami rossz volt
elfeledni mindent,
ha már nem is hiszek,
újra hinni benned.
Eldalolni mindent,
mi szép és jó volt veled,
odaadnám mindenem,
még többet is neked.
Reggelenként újra együtt
kelnénk ki az ágyból,
s ha egyszer megöregszünk
akkor is arra törekszünk,
maradjon és jusson is
az ifjonti vágyból.
Valaha régen
túl a messzeségen,
élt egy barna lány,
békén, egészségben.
Bánat, szomorúság
soha nem létezett,
tudta, érezte,
valaki várja,
ki nem rég érkezett.
Channel Icon
(more info) Andrea Bocello: Mascagni

2 megjegyzés:

Vállalkozásom megszűnt írta...

Gratulálok ehhez a gyönyörű vershez

Névtelen írta...

Drága Pintyőke
Köszönöm neked, hogy a verseim itt olvashattam nálad.Nagyon jó érzés volt.
Ölellek nagy barátsággal:Kriszti