Pintyőke versei: Balogh Margit: Bánkódás

Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2009. jún. 19.

Balogh Margit: Bánkódás

Lerakódott szívemben a fájdalom
megtépett rést hagy bennem,

ha távozik.

Öröm és meghitt érzés nem marad utána
s megrendülten kesergek
édes, bús magányban.
( Nagytátony, 2009. máj.7.)

1 megjegyzés:

harmos Katalin írta...: Nagyon jó újra hallani Tőled a megszeretett verseidet!
Újra száll,repül a pintyőke madár!
Szeretettel:Kati; 2009. július 8. 15:18