Álmos a lelkem
mint ősforrásból feltörnek belőlem
összetört álmaim
nem hazudnak
ezek kacagó rémként jönnek felém
mint mécses szobámban
mint ősforrásból feltörnek belőlem
összetört álmaim
nem hazudnak
ezek kacagó rémként jönnek felém
mint mécses szobámban
vagy jósdákban szokás.
Susogják fülembe halkan
regényes életem ócska viharát
majd üstökösként visszatérnek utamon
mint ősi lovagok
s én e kegyetlen ábrándvilágban élek
míg összetiportan végül belehalok.
( Nagybátony, 2009. június 5.)
regényes életem ócska viharát
borult korszakát.
Csillagok hullanak,majd üstökösként visszatérnek utamon
mint ősi lovagok
s én e kegyetlen ábrándvilágban élek
míg összetiportan végül belehalok.
( Nagybátony, 2009. június 5.)
1 megjegyzés:
Drága Pintyőke!
Gratulálok az új versekhez!Gyönyörűek,szép új korszakot sejtetnek!
Csak így tovább,mindannyiunk örömére!
Szeretettel:Harmos Kati
Megjegyzés küldése