Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. júl. 22.

Balogh Margit:Emlékezés


Haragszom a száguldó évekre

sokszor boldogtalan vagyok.

Eszembe jutnak elmúlt éveim,

s azoktól még jó reményt kapok.

Nem jó sürgetni a napot,

a meddő órákat örizni kell,

s az aranyló pirkadatkor

frissen ébredve kelni fel.

Mesélve,nevetve tölteni

a rohanó hétköznapot.

megállítani az időt -

s remélni,hogy így is marad.

megrázni a virágzó fákat,

hallgatni énekes madarat,

a kerti virágot csokorba szedni

szerényen élvezni a nyarat,

az őszi égbolt mennyei kékjét

csodálni a faluvég alatt.

A tél ne köszöntsön ránk,

ne legyen zordon napunk!

Sokáig éljünk vidáman -

az idő csak magában szalad.

Velünk maradjon a jókedv,

s ezernyi vidám óra még.

- köszönöm ó sors néked,

hogy megadtad nekem

e szívbéli reményt!

Köszönöm az ég urának

közelgő hetven évemet.

ősi hitemben élve sokáig,

ünnepelhessem a kilencvenet.


(Nagybátony,2002.november)

Nincsenek megjegyzések: