Pintyőke versei: Balogh Margit:Estefelé

Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. júl. 15.

Balogh Margit:Estefelé

Estefelé

Most is úgy várom a májust,
mint akkor régen,egykoron.
Nyár estefelé volt,-
s te kint ültél a régi kerti kispadon.

Engem vártál,és én téged,
mert akkor még így volt,így bizony.
Ma már megfakult minden,
másé vagy,nem talállak sehol.

Az egykori régi májust várom,
kitárom ölelő karom.
Jó lenne ha ismét ott ülnél,
a régi kerti kispadon.

(Kisterenye,1967.május)

video:

(more info)