Mint elfáradt vándormadár az úton,
egy magas szirten megpihen,
néha én is ezt teszem teremtő Istenem.
Míg az nézi az messzi végtelent,
én hozzád könyörgöm,-
jajongva szüntelen.
meddig vándorlok még,
meddig adsz életet?
Hogy tervezzek jót,
derűt,fényt,szépeket?
Most napfényes ősz van,
ilyen legyen az életem,
a sokszínű őszi levél
végtelen peregjen.
De várom a visszatérő fecskét,
a dalos pacsirtát
elfelejteném a lejárt időm korát.
ha ismét ősz köszönt rám,
kínálnám a szőlőhegy piros borát,
dalra kelve zárnám a pincém ajtaját-
-hosszú életemre innék víg áldomást!
(Nagybátony,2004.november 24.)
a sokszínű őszi levél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése