Pintyőke versei: Balogh Margit: Érzés

Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. aug. 30.

Balogh Margit: Érzés

Régi történet

Azt sem tudom,
hogy nyár van-e?
- vagy tél?
vagy talán elsodor
az őszi szél?
Szerelmet érzek,lázadót
vagy réges-régen elhalót?
- Csak azt tudom
hogy fáj a szív,
hogy meghalok mert valaki hív,
hogy seb tör fel belőlem,
ami éget,
s csak te vethetsz
ennek véget!
kínok gyötörnek,
felver a láz,

s nem tudom most,

hogy ki hibáz?

Őrültje vagyok

e láznak én,

s betege leszek,

ha nem vagy az enyém

(more info) Zámbó Jimmy