Az idő kerekén suhanok tova,már hetven évem elmúlt
bizony ez öreg hiba.
Nem számolom az éveket,
mégis az idő hogy eljár,
már fiatalabb nem leszek,
ez az igazság,- nagy kár!
A lelkem ifjú még, a múltba
vissza - visszatér,
mikor leszaladok a boltba
az apró cukorért.
Vagy mikor estefelé a határból
döcögött a szekér,
s mi ott ültünk dalolva
a kocsi fenekén.
Vagy mikor hazafelé
az iskolából jövet,
édesanyám várt,hogy jó levest egyek.
No, meg eperfát is másztunk,
s nevettünk sokat,
hogy a lerázott eper
kis fejünkre pottyant.
Gyűjtöttünk gyöngyöt,
és sok-sok apróságot,
s ha jutott még idő rá,
meg babaruháztunk.
Istenem,sok emlék,-
ez még most is emlék,
ezen töprengeni,hogy elmúlt
- nehéz,fájó, - elég!
Várjunk még sok jóra,
s nem bántó, hanem szép meleg szóra.
Így élni, így tenni, ez kell,
semmi más.
Hadd, menjen az élet
rozoga szekerén tovább!
1 megjegyzés:
Kedves Pintyőke néni
Szinte habzsoltam a verseidet,Gyönyörűek.Annyi érzelem, és életszeretet van benne, hogy az példa értékű.Többször fogok az oldaladon járni.Köszönöm, hogy olvashattalak!
Szeretettel:Kranczné Nagy Krisztina
http://www.metafora.extra.hu/
Megjegyzés küldése