Töredék a szívemből...

"Életem kicsi fácska, vagy talán terebélyes bokor? Ringó ágacskái között csendesen ülök,s a múlton merengve elgondolkodom - Rügye voltam a gyönge ágnak,később sokszínű nyíló virág. Ma még színes levélként pergek,de lassan - lassan csupasz lesz minden faág.Még lehullva is tovább élek,hogy vigyem hírét a régi daloknak,nem elsietve,VÍGAN kell élni,mert csak így maradsz meg fiatalnak! Soha senki nem tudta még,hogy ki vagyok én? - pedig táncolhatnék a világ tetején.Nem kérdezték,hogy bírom erőmmel,azt csak én tudom a Teremtőmmel.Csak én tudom egyfolytába,hogy terheimmel nem éltem hiába.Életerővel vagyok teli,mely éveimet tervezi.Ha netán elszáll,bánatos leszek mert élni szeretnék,s nem lehet!Nem várnak rám táruló karok,sem becsukódott iskolakapuk. Otthon sem vár senki rám - pedig édes életem, még visszasírhatnám!"Fogadjátok szeretettel Pintyőke verseit ZENELEJÁTSZÁS(ide kattints)

2008. szept. 27.

Balogh Margit: Madárdal

Egy kismadár szállt ablakomra,

és vidám madárhangon énekelt.

Mintha azt súgta volna dallama,

lassan, de közeleg 80. éved hajnala

Megborzongtam, kiáltottam,

tűnj el te madár!

Csúnya vagy, mert nem hallottad,

hogy száz év a korhatár!

Nem keringett messze tőlem,

meghallotta hangomat:

visszaszállt virágos ablakomra,

s újból fújta víg dallamát.

Lángragyúlt szívem visszaválaszolt-

holnap is gyere kismadár!

Így szívből remélve neked kiáltom,

hogy száz év a korhatár!

(more info) Madárka,madárka...

Bejegyezte: dátum:
Címkék:
Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)