Elszálltatok ti régi tavaszok,
ti illatos virágú nyarak
Itt maradt nekem az ősz,
s most annak üzenek hadat.
Bejárom a színes kertek alját,
lépegetek az elhullt avaron.
Visszaidézem az elillant évet
e novemberi alkonyon.
Eltelt jónéhány fölöttem
így van ez rendjén talán.
S hogy meddig bírom még erőmmel,
maradjon száz évig talány.
sok dőre álom itt hagyott,
s most egyedül ülök a pamlagon,
de a szomorú,bús,őszi magányt
magamon úrrá lenni, - nem hagyom!
Istenem köszönöm,ezt a hatvan évem
s csöndben annyit kérek,
még ennyit adj nékem!
video:
2 megjegyzés:
Csodálatosan időszerűek a verseid,drukkolok,hogy mielőbb gyógyulj meg teljesen,és írd a verseid mindnyájunk örömére!
Szeretettel:Katica
Én is Péterbácsi
Megjegyzés küldése